5 lépéssel kihúzhatjuk a gyermeket a rossz szokások rabságából

1. Nézzünk a dolgok mögé

A szülőnek szinte azonnal észre kell vennie, ha a gyermeke új és egyben rossz szokást vett fel. Lehet ez körömrágás, hajtépkedés, állandó morcosság és a sort estig lehetne folytatni. Nem mindig a gyermek hibája, ha valami olyan dolgot tesz, amit korábban nem. Puhatolózzunk, tudjuk meg, hogy mi rejlik a háttérben, Elképzelhető, hogy a tanulással vannak gondjai, de az is lehet, hogy az iskolában érik sérelmek a gyermeket. A bántalmazás nagyon súlyos dolog, akár lelki, akár testi bántalmazásról is van szó.

2. Beszélgessünk a gyermekünkkel

Ha valami komoly trauma érte az iskolában, vagy az iskolán kívül, ne várjuk, hogy az első beszélgetés alkalmával megnyíljon a gyermekünk. Még az is lehet, hogy szakember segítségét szükséges igénybe venni, mert a gyermek annyira szégyelli – még ha nem is az ő hibája – a történteket, hogy még a szüleinek sem lesz képes beszélni róla.

3. Ne szidjuk le! Forduljunk türelemmel a gyermekünk felé

A gyereket akkor is szeretni kell, amikor rossz dolgok történnek vele. Hiába fenyegetőzünk, hiába helyezünk kilátásba büntetést, ha nem hagyja abba az adott tevékenységet, semmit sem érünk el vele. Csupán annyit, hogy a gyermek még inkább bezárkózik a csigaházába és még azt a hitet is elvesszük tőle, hogy legalább otthon biztonságban érezheti magát. Legyünk türelmesek és forduljunk szeretettel a gyermekünk felé. Szavazzunk neki bizalmat, és akkor ő is bizalommal fog felénk fordulni.

4. Ha a beszélgetés nem segít, vessünk be pszichológiai eszközöket

Még mielőtt szakemberhez fordulnánk, mi is megpróbálhatjuk a játékon, a mesén, vagy a rajzain keresztül megérteni, hogy mi, és miért történik a gyermekünkkel. Vegyünk elő rajzlapot és mondjuk azt a gyermeknek, hogy rajzolja le, mi történt vele aznap. Tegyünk mi is így! Rajzoljuk le, mit csináltunk aznap, ha kiabált velünk a főnök, vagy ha kifutott az ebéd, azt is. Ne csak a pozitív dolgokra koncentráljunk, hiszen az a cél, hogy a gyermek, a rajzain keresztül feltárja előttünk a valóságot, mert hiszen, csak ebben az esetben tudunk neki segíteni.

5. Ha semmi sem segít

Amennyiben a gyermek nem szeretne beszélni velünk a gondjairól és mi tanácstalanok vagyunk, akkor se hagyjuk annyiban a dolgot. Mindenképpen beszélni kell az iskolában is a problémáról, vagy a gyermek osztályfőnökével, vagy magával az igazgatóval. A gyerekek sok esetben tartanak a bántalmazójuktól, hiszen meg vannak félemlítve, hogy senkinek se merjenek szólni. Mindenképpen ki kell deríteni a megváltozott szokást kiváltó valódi okot, hiszen csak így tudunk segíteni a gyermekünknek, hogy ismét boldog és kiegyensúlyozott legyen.